Az ember nem Isten,hogy el tudná viselni az -időtlenség- következményeit.
Tudatlanságunkból kifolyólag sokan próbálkozunk vele,de megtörve,összeroppanva kerülünk ki,ha kikerülünk,a "súly" alól. "Az agyunk válasza a traumatikus élményekre" begyakorlódik,és érezzük hogy szabadulnunk kellene,de nem tudunk. Tudunk viszont kifejezetten befejezett múltat gyártani saját magunknak,ami számunkra megfelel,és ebben az emlékezetben vergődve "élhetünk".
A teremtett múlt temetésében vannak akik ügyesebbek,és még időben feloldódva észhez térnek,hogy: A jelen lehetőségeire koncentrálva,megtalálják a saját ritmusuk.
Az elvárástól az elválásig hosszú az út,és "cselekedetekkel" nem is sikerül. Vagy van kegyelem,vagy nincsen,és ha alaposan megfigyeljük a "dolgokat",akkor megállapítható: Mindentől független 🔔
Irány az arány!
Az "arány" legtöbbször valamiféle viszonyításból alakul. Ha valóban szándékunk van megismerni mást,másokat,akkor az irányultságokra,és az ezzel összefüggő arányokra vagyunk kiváncsiak.
🔐Ezeken kívül,jó módszer az észhez-téréshez,ha megállapítjuk a jelenlegi cselekedetünket,mert akkor egyből kiderül,hogy egyetértünk e vele,vagy sem!
Több mint egy évvel ezelőtt,volt egy leírt megállapításom,amit ide illőnek gondolok:
A tudatosság részben az,hogy tehetek másképpen is,mint ahogyan tenni akartam.
Választhatunk: Vagy a saját magunknak támasztott elvárásoknak (követelményeknek) felelünk meg könyörtelenül,vagy örömteli kiváncsiságba fordulunk❗
о ✋✋ ✋✋
Hat és fél perces videó kiképzés a billiárdra:
Ami még eszembe (e szembe) jutott,hogy szerintem egy jó megfogalmazását találtam meg a "jelen"-nek:
Képlékeny végeredmény
Számít az,hogy ebben a képlékeny végeredményben,nyugodt,és harmonikus legyen a jelenlévő állapot. Az a kérdés,hogy: Milyen módszerrel,módszerekkel érhetjük el a kívánt hatást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése