Valakik a felelősséget élvezik,valakik minden áron szabadulnának a súlya alól.
Még az is lehet,hogy az ember életében,ez ide-oda változik.
Ki mit érez kényszernek? Ha nincs célja,akkor mindent,szinte mindent kényszernek érezhet. Ha van célja,akkor olyan dolgokat is elfogad,amikről rossz véleménnyel van,de a céljához vezető útnak tartja. Mindkét részről tapasztalhatóak szélsőségesek,és egészen a kegyetlenségig tart az "út".Ott vagy megáll,vagy tovább halad,és úgynevezett bűnözővé válik,de a saját szemében az "igazságot" cselekszi.
A börtönökben is vannak olyanok,akik a saját maguk célját alaposan,"tisztességesen" végrehajtották,és még az is lehetséges,hogy meg vannak elégedve magukkal. Talán még többen vannak akik megúszták,és rettegve,vagy vígan "élik" az életük. Ezeket irigylésre méltónak tartani? Hát nem tudom!
Az élni vágyás fura dolgokat tud kihozni az emberekből,és "1000-1" aki megtalálja a saját életéhez mért legjobb utat. Ez egy "csúsztatás" hiszen semmi konkrét felméréssel nem tudom alátámasztani ezt az adatot,és ahonnan szedtem,sem hiszem hogy precíz pontossággal említi.Nála is csak arányról lehet szó,avagy ő is csak közelítőleg említi ezt az adatot. ←A pontatlanság hatása miatt elvesztett "fonál" ♧
Saját megítélésem szerint,már megint túl komoly vagyok,ezért ezt a hozzáállást gyorsan be is fejezem,mert ha elhatalmasodik rajtam,akkor
Szóval,sűrűn előforduló helyzet az,hogy valamit el kell tudni engedni
A befejezetlenség érzésével még mindig jobb "megküzdeni",mint olyan helyrehozhatatlan hibákat véteni,amik másokat sújtva,visszahatással tönkreteszi
Saját jól felfogott érdeke?,hogy ha tud akkor máson segítsen,hiszen amit tesz az "visszahat"?! Nem tudok szabadulni a komolyságomtól!! Ha ezt tapasztalom,akkor felmerül a lehetőség,hogy Szörny vagyok.
👾
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése