Ez a világ, "amit mi építettünk"

 Ha ezeket megnézed,akkor majd nem mersz repülőre szállni:

Így lehetne csökkenteni a repülők által kibocsájtott környezetszennyezést ✈

Sose lehet tudni,hogy hol fedezik fel a tehetségeket  🎭

Egy olyan videó érhető el a képre kattintva amit még nem láttam,de majd ha megosztottam ezt a bejegyzést akkor megnézem. A címe: Ketten: „Nem közönséges, hanem különleges emberek vagyunk”

Csak a címe alapján elemezve a tartalom értelmét,szerintem különleges embernek lehet tekinteni mindenkit,csak elhatározás kérdése. Általában,ha elég alaposan megismer valakit valaki,akkor felfedezhet olyan tulajdonságokat,amik csak nagyon rá jellemző. A megítélő függvénye szerint,ki rosszabb,ki jobb megítélés alá kerül,de a múltunkból hozott korlátok sokszor akadályozzák a valós rálátást.

Közönséges lenne ellenpárba állítva a különlegessel? Vizsgáljuk meg a közönségességet ahhoz,hogy találhassunk különbséget a különlegestől: Egy régi szótár meghatározását másolom be ide →

"Közönség fn Embereknek vmely szempontból összetartozó (,egybegyűlt) csoportja rendsz. mint nézők v. hallgatóság.  [ ← köz➀]  ~es mn 1. elterjedt,ismert,megszokott. 2. rég Mindenkor egyetemesen érvényes. 3. Nem különleges. l kissé pejor Gyenge v. közepes minőségű. 4. pejor Durva,  bárdolatlan,faragatlan. ~ fráter, ~ viselkedés. 5. pejor  Hitvány,alávaló. ~ szélhámos. 6. Mat: ~ tört: <a tizedes törttel ellentétben:> számlálóból és nevezőből álló t.  (pl. ⅔)"

Amit láttam,és tényleg a szokványostól eltérő gondolkodású emberek,azt a következő videó alatti leírás utáni elérhetőségen találhatja meg,ha ilyesmi érdekli. 

 

Abby Shahn 1969 óta él és dolgozik Maine-ben; ő az állam egyik legfontosabb és leghíresebb művésze. Munkái a figuratív és a nem objektív között lebegnek, megmutatva, hogy nincs szükség határokra. Elmagyarázza: "Úgy gondolom, hogy minden festészet elvont. Azonban még a legnem tárgyilagos festményeken is mindig azt tapasztalom, hogy a tér illúziója van, ami egyfajta realizmus." Ken Greenleaf kritikus úgy írja le Shahn festőképességét, mint egy magasan képzett jazz-előadó, csak felveszi a kürtöt és megfújja, és ami kijön, annak koherenciája, rendje és érzelmi rezonanciája van. A ritmust tekinti minden művészet alapjának.

„Fang felidézi az eldobott tárgyak megmentésében, összegyűjtésében és összeszerelésében érzett örömet. Munkája nem csak a felhalmozásról szól, a szerkesztés is fontos. Ez is egy folyamatos folyamat, amely szorosan kötődik a mindennapi életéhez. Amit leír, az a lényege annak, hogy miről is szól az assemblage mint művészi gyakorlat, mert az összerakás, az összerakás az, ami értelmet hoz létre.”

Fang nyilatkozata a Véronique Plesch-ből származik, 2021, Maine Arts Journal.

Ha többet szeretne megtudni a Lights Out Galleryről, látogasson el a www.lightoutgallery.org oldalra

– Interjú Abby Shahn és "Fang" művészekkel "Ez a világ, amit mi építettünk"