A képre kattintva: François Villon balladái Faludy György átköltésében
https://mek.oszk.hu/00500/00528/00528.htm#6
A haláltánc-ballada, amibe én változtatásokat raktam,hogy nekem értelmezhetőbb legyen:
"Ott ült a Császár, dús hajában hét csillag volt a diadém.Rabszolganépek térdelve imádták, a barna köldökét.Göncöl forgott, válla balján,lámpásnak állt a holdkorong,de a bohóc sírt trónja alján:
Rivallt reá:-Mit sírsz,bolond?! Nincs szív, mit kardom át ne járna,enyém a Föld! ... S hogy este lett,egy csontváz tántorgott eléje,s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Gót ablakában sírt az Orvos:-Uram, nektárod merre nő,mely ír minden kínra,s melytől meggyógyul minden szenvedő!?S az ajtó nyílt: Keszeg magiszter táncolta végig a szobát.Kezében mély ólomkehelyből kínálta színtelen borát:-Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,és nincs seb, mit heggel nem takar!Igyál testvér; e mély pohárból,csupán az első korty fanyar.!
-Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A kútkávánál állt a gyermek,szakadt gyolcsingben, s rőt topánban nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt:-Ha jössz,akkor Holdleánytól este cukrot süvegszám kapod!Minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot.-Jövök már! Szólt. S a kútvíz nyálas siklót dagasztott zöld hasán.Míg a halál vihogva vitte az anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Repedt tükrénél ült a céda:-Hajamnak árja még veres!Miért,hogy a régi léha seregből már senki nem keres?!Ölem még izzó,s csókra éhes mellem rózsája még kemény 🌹🌹S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény:-Hopp Sára gyerünk a táncra ma! Holt szerelmeid torán,üljön nászlakomát a lárva
ágyékod bíborán!
- Buján fetrengtünk mindannyian,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Éjjel borult a háztetőkre,s kuvikhang szólt a berken át.Midőn a Bankár útnak indult elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta,és a halál.Mikor kardot rántott,csontváz fülébe súgta: -Mondd, szamár!Szamár, mit véded még a pénzed?!Meghalsz és a kincset elviszem.Kincs helyett eláslak téged,és nem ás ki senki sem!
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Aranypárnán ült a dáma,üvöltve sírt: -Ne még, ne még!,De ő már átkarolta,karcsú csípőjét,és drága fenekét.-Engedj,csak még egy lanyha csókot,egy gyönggyel kivarrt ruhát!Engedj csak még egy buja bókot,még egy szerelmes éjszakát!De ő rút foltot festve mellén,mely mint a rákseb egyre nőtt.Fehér testét nyakába vette,és vitte őt
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Tüzénél állt az alkimista,óráját nézve mely lejárt.-Isten,vagy ördög!Egy napot még,addig míg megoldom e talányt!Végső nagy talányt,merre gondolataimnak ezre vitt.Csak egy napot még, mert megfejtem 🐮 megfejtem holnap alkonyig!-Nem fejted! Szólt a hang:Nem fejted.Vállára tette jéghideg
kezét.Felrobbant lombik ....Aludni mész most,mint a többiek!
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A pestis csengőkkel jött,s a dögvész a reimsi szentegyház előtt,húsvét vasárnapján kapta derékon a hájas Püspököt.-Neked szereztem ezt a nótát,gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög 🔔 légy pápa, vagy próféta,vagy rózsás hajnalködökbe öltözött.Légy szent püspök, vagy rút eretnek,ki ég a máglya lángjain
Misézhetsz lent,és fent nevetlek a dómok csonka tornyain.
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Vén paraszt már tudta,és várta alkonyát,kint az udvaron.-Görnyedt testünknek nincsen ára,úgy halunk meg, mint a barom:Kaszás testvér!! Sovány a földünk.Könyörgöm egyet tégy nekem.Ha viszel, szórd szét trágyának testemet. Kint a réteken.
Bólintott,és vitte lassan,úgy szórta, szórta, szórta szét.Mint magvető keze a búzát,pipacsot az őszi szél.
Földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek.
Véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése