A kép alatt: skillo.hu időbeli tájékozódás fejlődése gyermekkorban/
Az időhöz való viszonyunkban van egy gyermekkori berögzültségünk,ezért szerintem fontos hogy a gyerekkel addig foglalkozzunk ezen a területen,amíg érzékelhetően megérti az alapokat. Kevésbé legyen kitett annak,hogy az ideje elfolyik a saját akarata szerinti beavatkozása nélkül. Aki nem érzékeli jól az idő múlását,annak nagyságrendekkel több problémája (feladata) lesz,hogy egyenesbe hozza a dolgait. Gyerekkorba könnyebb megtanulni mint a későbbiekben,hogy képviselje saját magát a "jelenben",ezért hangsúlyt érdemel.
A rádióban hallottam egy régi 100 éves kísérletről,amiben "áramütéssel" kísérleteztek, de
VALÓJÁBAN csak jajgatást mímeltek egy másik helységből. A kísérleti alanyok egyharmada olyan mértékű "áramütéssel" sújtott hite szerint egy másik embert,hogy az halálos. Miért tették? Mert egy "tekintélyes személy" kiadta neki(k),hogy ezt tegye. Közelítőleg egyharmad billegő volt,és csak egyharmaduk tudta elutasítani folyamatosan a "parancsot". Utánanéztek hogy ennek az aránynak mi volt az oka,és azt találták,hogy akiknek felül kellett írniuk gyermekkorukban azt amilyenek valójában,azok hajlamosabbak másokat "halálos" áramütéssel sújtani.
(Ezt nem tudom hogyan derítették ki,lehet hogy hipnózissal,mert a lekövetést nem tartom valószínűnek) A kisgyermek az életben maradásáért átkonfigurálta magát olyanná amit a "gondozója" elvárt tőle,így mondott le a saját akarata képviseléséről,és ezzel biztosította a "túlélését",ami rögzült,és állítólag a későbbiekben nem,vagy nagyon nehezen változhat. Olyan "keréknyom" ez amiből kilépni nemigen lehet. Ez csak az én gyanúm ezzel kapcsolatban,hogy a "gondozó" nárcisztikus ,és ezért tudta figyelmen kívül hagyni a "gondozottja" lelkivilágát.
A nácisztikus mellett nem vagy biztonságban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése