"Legyen legalább egy felnőtt akiben megbízik a gyerek",de sajnos a bántalmazott gyerekek nem bíznak a bántalmazásuk után senkiben." A bagatellizálás a probléma "(leértékelése a történt dolognak),mert a "határátlépést" elfogadottá teszi. "Túlélési stratégiákat" épít ki magának az aki bántalmazáson átesett át,például a "tagadás"."Normálisnak tartja a gyerekkorát,mert abba született bele." 18000 fős kutatás,a bántalmazás hatásairól.
A hatalom használatának az eltorzulásait okozza az amikor bántalmazásokon esett át valaki. Nem kell ok hozzá,hogy az "alárendelődötteket" bántalmazza,sőt azt várja el,hogy ne védekezzen,védekezzenek (Ez nagyon jellemző,és sokszor észrevehetetlen a bántalmazott számára,mert benne nem tudatosul,hogy ez a helyzet.) Csak gyűlik sokáig a sok sérelem,aztán lavinaként elindul,ilyen,vagy olyan utakon.
"Aki gyerekkorában embermegvetéssel találkozik",az nem tudja ezt értelmezve elutasítani,s ezért "beépül" mintaként a viselkedéseibe. Az embermegvető hajlamos az uszításra,és a gondoskodásra szorulók ezért nem várhatnak tőle kíméletet. A saját viselkedését nem tartja elfogadhatatlannak,és így önkritika sem formálódhat,ami visszatartaná attól hogy az alárendelteket bántalmazza. Sajnos ez a végső "cselekvésekben" is megnyilvánul.
A hatalmukkal,és eszközeikkel visszaélőkhöz traumatikus kapcsolódásokkal kötődnek áldozataik,és "négyféle túlélési stratégiát" használnak ( ne beszélj;ne érezz;ne bízz szabály ) Ezt leküzdendő 1. "A hős gyerek" 2. Van az ellentéte "A fekete bárány" 3."Az elszigetelt,aki nem beszél" 4. "A bohóc" "Nincs megoldás,ezért nem érdemes róla beszélni" ⃖← Ezt presszionálja az elnyomó,hogy -Neked nincs kiút abból amiben tartalak- "Szeretnél otthonba kerülni?" De valójában neki nagyon is megfelel ez a helyzet amit ő irányít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése